2015. február 4., szerda

Januárban lezártuk az első félév programsorozatait:

havi szakköreinket, témanapos sorozatainkat, Szendehelyen pedig megtartottuk kisiskolásoknak hagyományos Mesemondó versenyünket. 




„Népek meséi, muzsikái Európában”- havi szakkörünk egy moldvai népmesével, a Világszárnya az égitestszabadítóval fejeződött be. Mindhárom helyszínen, Szendehelyen, Terényben és Balassagyarmaton is óriási tetszésnek örvendett a világot a sötéttől megmenteni kívánó fiú története. Harcolt ő sárkánnyal, csudálatos paripán száguldott, találkozott szépséges királykisasszonnyal, és a történet végére megmentette a Napot, Holdat és a fénylő csillagokat is, hogy újra fényesség legyen a Földön. Az Évkerék Társulat előadásában nem csak a mese volt moldvai… a mesemondó és éneklő Gulyás Annát moldvai muzsika, töröksíp, koboz és dob hangja kísérte a tapsoló gyereksereg örömére.







Szendehelyen moldvai mesénket a „Mesék háza” – kézműves szakkör követte. Míg Világszárnya kiszabadította a fényt, hogy a sötétség eltűnjön a világon, addig a gyerekek egy óriási, vesszőből készült Nap fényes sugarait készíthették el az alkotó műhelyben. Alapanyagunk fonal volt, az eszköz hozzá körmöcske! Gyönyörű piros, narancs- és citromsárga napsugarak készültek a gyerekek kezei alatt. Munkájukat Bubutimár Éva és Horváth Kata segítette.






Szendehelyhez kötődik még hagyományos „Mesemondó versenyünk” is.  A sok hallott és eljátszott mese után most mesemondásra hívtuk a szendehelyi kisiskolásokat. Húsz gyermek jelentkezett: európai meséket mondtak ügyesen, bátran, kiállva társaik, a szüleik és a háromtagú zsűri elé. A verseny célja pedig a mesék szeretetének dicsérete… hiszen a mesehallgatásból és –mondásból sosem elég!




Balassagyarmaton és Terényben elérkeztünk a félév utolsó „Zeneórájához” és Zeneovijához”. Draskóczy Lídia, a programsoroztat házigazdája mindig olyan muzsikusokat, táncosokat és mesélőket hívott meg óráira, akik egy-egy kor, táj vagy ünnep népi kultúráját szólaltatták - mutatták meg. Szeptemberben „Bilibók” bácsi, egy gyimesi pásztor meséjén keresztül távoli magyarjaink muzsikáját hallgathatták meg a gyerekek. Októberben saját településük hagyományaihoz kerülhettek közelebb egy palóc muzsikus-táncos mulatságon.  Novemberben régi zenei-hangszeres bemutató várta őket az Igricek együttessel. Decemberben pedig egy csodálatos ünnep, az Advent köré épült fel muzsika, tánc és énekszó. Most „Bilibók bácsitól a palóc dudásokon át az „Angyaltáncig”- címen mindent átismételtünk. Füke Szabolcs gitáros segítségével felelevenítettük az első négy alkalom énekeit és dalait. A zeneszót ráadásul a „Zeneórák” és „Zeneovik” képeiből, kisfilmjeiből készült vetítés koronázta. Nagy élmény volt! A gyerekeknek azért, mert láthatták magukat a foglalkozások képein… nekünk pedig azért, mert most látszódott, hogy a programsorozat nem volt hiábavaló. A gyerekek rengeteg ismerettel gazdagodtak: új hangszereket, dalokat, muzsikákat ismerhettek meg.







Januárban tartotta utolsó „Moldvai táncház” - témanapját a Tázló zenekar is. A középiskolás Szent Imrések már várták az „utolsó” táncot. Az első két alkalommal tanultak mellé még néhány páros táncot sajátíthattak el.




Rendhagyó módon zárult „Népek, kultúrák, muzsikák” - havi szakkörünk középiskolásoknak, hiszen a balassagyarmati Szent Imrésekkel a Néprajzi Múzeumba kirándultunk. Őket ott Gulyás Anna és Keresztes Nagy Árpád várta a múzeum „Jeles napok” termében. Ünnepekről, évkörről, ünnepi kultúráról, szokásokról, élő hagyományról, őrzésről és átadásról hallgathattak muzsikus, énekes előadást. A havi szakkör első alkalmain a tízedikes osztály inkább csendes, visszahúzódó volt. Most azonban záporoztak a kérdések és élmények. A középiskolás lányok és fiúk saját családjaik, közvetlen környeztük ünnepeibe adtak nekünk betekintést. Mai és régi farsangi, betlehemes és húsvéti szokások találkoztak itt egy óra alatt. A rendhagyó tanórát Koltay Erika múzeumpedagógus tárlatvezetése zárta. A múzeum állandó kiállításán vezette körbe a fiatalokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése